2016.11.12-13. Esztergom buszos kirándulás

tibi-csabi-unikum

A Rozsdamarók vezetősége ez évben is megszervezte az egyesület hagyományos nagy kirándulását. A szervezés gyorsan zajlott le, a konkrét időpont ismeretében, a kihirdetéstől a jelentkezési határidőig, alig két hét alatt, a 49 fő megtöltött egy nagy buszt.

November 12-én, szombaton kora reggel indult a csapat Keszthelyről, majd a legvégül Tapolcán felszállók teljesen megtöltötték a buszon az üres helyeket.

Az időjárás sajnos nem volt a legkedvezőbb a kiránduláshoz, mert roppant hideg, esős, szeles, barátságtalan időben indultunk útnak. Az eső az egész napot végigkísérte. A kellemetlen időjárás ellenére, azért a Rozsdások nem keseredtek el, hiszen szinte mindenki hozott magával egy kis lélekmelegítőt, melyek segítségével feldobhattuk a hangulatot! Most végre nyugodt szívvel fogyaszthattuk a jóféle itókákat, hiszen nem kellett felelősséggel gondolnunk a vezetésre, mert nem motorral keltünk útra.

Székesfehérváron tartottunk egy kis pihenőt, majd a következő megállónk Tinnye mellett, a legendás Üvegtigris büfénél volt, ahol sűrű esőben sikerült összeállnunk egy csoportképre.

Kora délután értünk Esztergomba, a szálláshelyünkre, ahol nem kis szervezést igényelt a szobák kiosztása. Miután mindenki berendezkedett és kissé felfrissítette magát (egy újabb adag szíverősítővel), újra buszra szálltunk és átkeltünk a Dunán és a határon Párkányba, Esztergom Szlovákia felőli szomszédjába.

A Duna Szlovákia felőli partján, a lassan szitáló hideg esőben is lenyűgözően szép látványt nyújtott az Esztergomi Bazilika elénk táruló képe.

Miután visszatértünk a hazai oldalra, Esztergomban szabad program keretében mindenki megvacsorázhatott, vagy sétálgathatott a városban, mely sötétben, kivilágítva is gyönyörű volt. Szerencsére estére az eső is elállt, így kellemes esti sétára nyílt lehetőség a Bazilikához, vagy a Mária Valéria hídon, a Duna felett. Este 8-kor a busz visszaindult a szállásra.

A Rozsdamarók nem arról híresek, hogy hamar aludni térnének, és bár a szálláson nem volt lehetőség a szokásos tangóharmonikás mulatós, éneklős formánkat hozni, azért egy kellemes, diszkrét iszogatós, beszélgetős estét sikerült összehozni.

Másnapra, vasárnapra is jutottak bőven programok és persze jóféle pálinkák is, mert ugyan az eső elállt, az ég kitisztult, de a napsütéssel kemény hideg és szél is érkezett.

A busz ismét a határ túloldalára szállította a csapatot, ám ezúttal Komárnoba. A város szívében eltöltöttünk egy fél órácskát, de a hideg szél miatt jó volt visszahúzódni a jó meleg buszba.

monostori-erodEzt követően csodálatos élmény volt a Monostori Erődöt megtekinteni, ahol idegenvezető kalauzolt bennünket végig a föld alatt kiépített erőd több km-nyi katakombáin. Az erődtúra során megismerhettük az erőd múltját, betekintést nyerhettünk az évszázados falak között zajlott eseményekről, az itt élő katonák mindennapjairól, életéről.

A Monostori erődöt az 1848-49-es szabadságharc után kezdték el építeni, a komáromi erődrendszer egyik bástyájaként. A komáromi erődök egy évszázadon át az Osztrák-Magyar Monarchia katonagenerációit szolgálták. A Monostori Erőd monumentális épületében több ezer tüzér, huszár és műszaki katona ellátása és kiképzése folyt.

1945 és 1990 között a Szovjet Hadsereg Közép-Európa legnagyobb titkos lőszerraktárát rendezte be a monostori Erőd falai között. Az elbeszélések alapján az erőd az ötödik volt a NATO legveszélyesebb kelet-európai objektumokat tartalmazó listáján. A szovjet katonák kivonulásakor több ezer vagon lőszert szállítottak el az erőd falai közül, iszonyatos pusztítást és rombolást hagyva maguk mögött.

veteran-jarmuAz erődöt azonban az évszázadok alatt a harci események elkerülték, így falai között ma viszonylag épségben tárulnak fel építészeti és hadtörténeti értékeink. Ez a „békés” erőd, kiemelten jelentős nemzeti műemlékünk.

Az erődtúra után még egy finom ebéd várta a megéhezett Rozsdásokat Komárom egy kellemes kis éttermében, majd a sok élménnyel feltöltődve hazaindult velünk a busz.

Csodálatos volt ez a két nap, amit sok jó barát, sok szép helyen ismét együtt tölthetett el.

Köszönet érte a szervezőknek!

A cikket Hoffman Szilvi írta . Hálás köszönet neki!

Képgaléria a kirándulásról: